-köszönöm a számot-suttogtam Bill fülébe ugy h csak ő hallotta meg, bár, ahogy meghallotta a hangomat azonnal megfordult, és csak néztünk egymás szemébe, egyikünk se mert lépni, megint, teljes extázisba estem a szemei láttán
-hát, igazán nincs mit-szólalt meg Bill egy kis hallgatás után
-Heidi, hát szia-jött odafele hozzám Gustav és megölelt
-Gustav, te áruló-hallottam a háttérbe halkan Tom gyűlölködő hangját
-szia Heidi-majd Georg is közeledett felém, és két puszit nyomott az arcomra, nem mertem Tomra nézni, féltem tőle
-Tom, Tom nyugi, ne legyél ideges kérlek szépen-hallottam tompán nővérem hangját, ahogyan szerelmét próbálja nyugtatni
-hogy lennék már nyugodt, mikor ez a szívtelen dög tökretette Bill életét, és most megjelen, és eljátsza a hősszerelmest-kiabált Tom, amitől láttam, h Nadine összerezzen-megérdemelné hogy valaki jól belerúgjon
Könny szökött a szemembe. Rosszul esett amit Tom mondott, de egyetértettem vele, kegyetlen voltam azzal az emberrel aki a világot jelentette nekem.
-Tom, mostmár elég lesz-szólt rá halkan, de erőteljesen tesvérére az énekes
-pf, méghogy elég lesz, váá- azzal püffögve elvonult Tom az öltözőjükbe és követte őt a barátnője is
-sajnálom- fordult oda hozzám Bill
-nincs mit sajnálni, igaza van Tomnak-lehajtottam a fejemet, mert nem mertem belenézni a szemébe, akkora bűntudatom volt.
-Ja amugy én Andy vagyok-nyújtotta a kezét Andy Bill felé(amugy Andy nem az az Andy akihez a történet elején ment a két lány-szerk.)
-Bill- kezet rázott vele, és utána le sem vette rólam a szemét
-most ezt muszály volt?-vonja felelőségre Nadine Tomot
-igen muszály, már ne is haragudj meg kicsim, de a hugod megérdelmi h szenvedjen
-de láttad h Bill h néz még mindig rá, láttad, ne is tagadd, és érezted is, hogy most nem szenved, ne tagadd le h nem érezted- mondta Nad Tomnak
-láttam- ismeri be Tom- láttam, és éreztem is, de nem érdemli meg az a nőszemély h boldog legyen, azt meg főleg nem h esetleg az öcsémmel- üvöltözött a gitáros mint egy őrült
- ahj, Tom, annyira , nem is tudom ilyenkor milyen vagy-fordult meg Nad és elindult h magára hagyja kedvesét a gondolataival.
-Tom-fordult vissza a lány
-tessék?-nézett fel a földről a gitáros, az ajtóban álló lányra
-szeretlek-mondta mosolyogva szerelme szemébe Nad
-én is szeretlek-válaszolt ugyanolyan mosollyal Tom, majd a lány becsukta maga mögött az ajtót.
-jesszus Heidi, mennyire megváltoztál, szinte alig ismerek rád-mosolyodik el ezen a kijelentésén a fekete
-Nicsak ki beszél, mi ez az új haj?- kérdeztem kicsit megnyugodva
-Heidi, ..én ööhm ö.. én asszem megyek öö .. beszélek Grace-szel-mondta Andy nekem és elment beszélni Grace-szel, mert szerintem kellemetlenül érezte magát
-Visszatérve, kellett a változás-és eleresztett egy mosolyt, félve de visszamosolyogtam rá.
-Jóláll, nagyon-mondtam neki megszeppenve, majd lesütöttem a szemem
-Nem megyünk fel a tetőre?-kérdezte tőlem hosszas habozás után
-Mehetünk- azzal elkezdtem őt követni, majd bevárt, és egymást mellett mentünk.
-Bill, te nőttél ?!-kérdeztem tőle elámulva h milyen magas, az emlékeimben kissebbnek tűnt
-megeshet-mosolygott rám, majd mikor felértünk, odamentünk a széléhez, és a lábunkat lelógattunk.Majd egy hosszas hallgatás után
-Miért nem jöttél vissza?Vagy csak hívtál fel?-bukott ki belőle
-Azthittem h találtál magadnak más barátnőt, és elfelejtettél-sütöttem le a szememet
-ez azért rosszul esett, remélem tudod. ettől jobban szeretlek, mintsem h ilyen könnyen elfelejtselek téged-majd félve rám pillantott, várta erre a reakciómat
-Ez volt abban a pillanatban a legésszerűbb döntés h elmenjek-mondtam neki a könnyeimmel küszködve
-És ez kinek volt jó? vagy azért hagytál el h ne kelljen látnod hogy én mennyire szeretlek, mikor te nem szerettél engem- és kibuggyant egy könnycsepp a szeméből, amit még azelőtt letörölt, mielőtt az szétfolyt volna az arcán
-Ez nem igaz, mindennél jobban szerettelek, ezt te is tudod, csak áhh ..- és kitört belőlem a sírás, majd felálttam onnan, bár majdnem leestem, és elkedztem szaladni a lépcsőház felé
-Heidi-kiabál utánnam Bill,és elkezd utánnam szaladni, és mivel gyorsabb mint én, még az ajtó előtt, a tetőm utólért
-Csss, nyugodj meg-majd magához szorított, és próbált nyugtatni h ne sírjak, kevés sikerrel. Annyira örültem h ittvan velem, nem érdemlem meg h most ebben a pillanatban velem, mellettem legyen.
-Bill, én mióta megismertük egymást, én azóta szeretlek téged és megmondom őszintén hogy azért mentem el akkor, mert ottvolt az iskola, és féltem h hogy fogom befejezni, meg féltem a szerelemtől, és azt vártam h idővel elfejeltelek téged, hogy ki tudlak kergetni a gondolataimból, de nem tudtalak, és szerintem míg élek nem foglak tudni kikergetni onnan-mondtam el ezt egy levegővétellel, amikor már megnyugodtam annyira hogy beszélni tudjak.
-Jajj Heidi-ölel magához jó szorosan, és én megint elkezdek sírni
-Hol lesz a következő koncert?-kérdeztem pár perc után, de még mindig szorítottam magamhoz őt.
-Azthiszem Hamburg. miért?-kérdezte meglepetten tőlem
-Csak kérdeztem, és mikor lesz?-kérdezek vissza kiváncsian, de még szipogva.
-kb. 4 nap múlva azt hiszem, de nem vagyok benne biztos, úgy terveztük be ezt a koncertet, hogy Nad tudjon találkozni a családjával.-még mindig nem tud jól hazudni, valami más oka volt, hogy ennyi szünet van a két koncert között. Csak Nad a fedőszöveg.
-Értem. .. Annyira jó illatod van- majd miután ezt kimondtam ért a felismerés h ezt hangosan mondtam. Gratulálok Heidi
-Köszönöm-hallottam a hangján h elmosolyodik
-Bill ..
