-ti mi a jó istent csináltok?- kezdett el kiabálni Tom-nem megmondtam h ez a fúria elcsábítja megint?- orditott most Nadinenak
-a k**va isten ba**a meg- mondta Tom majd belerugott erővel a kanapéba
-állj már le Tom-szólt rá Bill indulatosan.
-álljak le? igen? álljak le?, tudod öcsi nem neked kellett végignézned ahogy a másik feled szinte meghalt, és az is ki miatt volt? őkegyelme miatt- és itt cinikusan rámnézett
Besokaltam, teljesen egyetértettem Tommal, de nem akartam végighallgatni.
-Andy mehetünk?- bólintott majd elindult kifele
- ennyi? csak igy elmész? hát nagyon gerinces vagy mondhatom, most gondolom megint 8 hónapig nem fogunk látni igaz? de tudod mit, vissza se gyere soha-állt elém a gitáros, és már éppen felemelte a kezé h megüt, de valaki elém ugrott
-ha hozzá mersz nyúlni egy ujjal is, engem elfelejthetsz, örökre- Bill volt az, erre testvére letette a kezét
-egy idióta vagy, de tudod mit, én nem fogok rajtad segíteni ha majd megint tönkretesz-azzal püffögve kiment, és leült az előszobai kanapéra
-köszönöm, de megérdemeltem volna-sutogtam Bill fülébe aki még mindig előttem állt, nekem háttal
-micsoda?!- azzal hirtelen megfordult, és két kezével megfogta az arcomat- ezt verd ki innen- és a mutatóujjával megkocogtatta a homlokomat- amíg én élek, téged senki nem fog bántani, érted, senki, főleg meg nem a tulajdon bátyám-azzal homlokát az enyémre tapasztotta
-köszönöm-mondtam neki majd megint elkeztdem sírni
-szeretlek-suttogta olyan halkan h senki nem hallotta meg, csak én
-én is téged-majd megint megcsókoltuk egymást, csak egy kis csók volt, mégis tele volt szerelemmel,aggódással, féltéssel.
-mennem kell, de igérem h még találkozni fogunk-mondtam neki
-szívedbe vésed?-kérdezte
-szívembe vésem-majd a mutató ujjammal a szívemnél rajzoltam egy „X”-et jelezve h a szívembe van vésve
-akkor még találkozunk, szia Bill- simogattam meg az arcát, majd elindultam Andy irányába aki eddig mindent végignézett.
-vigyázzál rá, kérlek- mondta aggódva Bill Andynek
-az életemnél is jobban- suttogta Andy maga elé, majd lenyelt egy könnycseppet, és elindult utánnam.
A kocsiban nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Mikor megállt előttünk, akkor ránéztem, kérdő tekintettel találtam szemben magam, érezem h valamit mondani akar, de sehogy se tudja kimondani.
-na mondd ki-mondtam neki
-összejöttetek?-kérdezte tőlem szomorúan, nem értettem h most ezt miért csinálja :S
-nem tudok róla-mondtam neki
-áhh értem- hallani lehetett h szinte megkönnyebbült.
-a táskámat tnap hova tetted?-kérdeztem tőle
-ide- azzal hátranyúlt a hátsó ülésre, és ideadta nekem a táskámat- tessék
-köszike, és azt is h értem jöttél, szia Andy- majd adtam egy puszit az arcára és bementem.
-te teljesen megőrültél? mi ütött beléd? és mégis h gondoltad h megütöd??? soha nem ütöttél meg nőt, erre pont őt akarod?- esett neki Bill a báttyának.
-te nem vagy normális, megint jétszik veled, nem veszed észre??-orditoztak egymással
-te nem tudod h mit érez
-miért te tudod? megint játsza vagy egy hónapig max a szerelmedet, utána meg majd faképnél hagy mint a múltkor, és akkor majd megint kaparhatunk fel téged,te átakaraod megint élni amit akkor?
-igenis tudom h mit érez, és ebben nincsen igazad-vágott vissza a fiatalabb
-de igenis nekem van igazam, és majd te is rá fogsz jönni,de tudod mit, rám ne számíts ha megint eljátsza veled amit akkor-azzal Tom becsapta magamögött az ajtót
Bill leült a kanapéra, és kezébe temette az arcát. Sírt. Tudta h Tom neki csak jót akar, na de akkor is, ez azért túlzás volt. Majd kis idő múlva kopogást hallott az ajtón.
-gyere- szólt az ajtón túl álló személynek.
Bementem a lakásba. Üres. Nagyon jó, na mindegy, megyek lezuhanyzok, aztán csinálok valami kaját, mert megőrülök az éhségtől. Éppen ügyködök a rántottámmal, amikor egy ajtócsapódást hallok, gondoltam Anya az, ezért kikiabáltam neki
-szia Anya, a konyhában vagyok, kérsz rántottát?-kiabáltam ki neki
-igeen kislányom-szólt hozzám nevetve az illető, aki nem anya volt. persze rögtön megismertem a hangját :))
-tegyek neked is bele sonkát? amugy miért jöttél?? nem mintha zavarnál, de kicist fura-mondtam neki
-tehetsz, azért jöttem mert nagy baj, úgy értem h nagy a baj, h óriási a baj, miután elmentél Tom és Bill majdnem összeverekedtek, mindketten ordítoztak, muszály volt eljönnöm és elmondani neked-mondta szomorúan a nővérem nekem
-de ugye Billnek nem esett semmi baja-estem kétségbe.
-nem nem semmi baja, de figyelj, ugye nem csak megint szórakozni akarsz vele? mert azt már nem birná ki
-nem dehogy, hidd el, énsem birnám ki, már az életem része, és nem tudok ezellen mit tenni, de nem is akarok, szeretem őt, ésnem tudom h mi ütött akkor amikor elmentem tőletek. amugy leérettségiztél?-jutott eszembe a kérdés
-aham, mindegyikből hármas, kivéve a matek az 2es- pirult bele Nad. Végülis ez hozzá képest nagyon nagy javítás.
-Örülök, ügyike vagy :D, nekem meg alegtöbb ötös, de van egykét négyes is :S
-áhh értem. Grat. neked, .. amugy Bill tudja amit nekem elmondtál? tényleg, hol voltatok tegnap, mert Tom az este is szinte megbolondult, h nem tudja h merre van.-rezzent össze Nad az emlékek miatt
-tudja, tud mindent, amugy meg a stadion tetőjén voltunk, és elaludtunk, és azért nem találta Tom Billt, mert lenthagyta a telefonját az öltözőbe, és azért-magyaráztam neki, és közbe tettem ki a tányérokra a kaját
-tessék, jóétvágyat- tettem elé egy tányér rántottát
-köszi, és a te telód?? mert én hívtalak téged is, és te se vetted fel-vigyorgott Nad miközbe ette a rántottáját- amugy finom
-köszi, az én telóm meg Andy kocsijában volt., és ne vigyorogj, semmi nemtörtént, csak beszélgettünk.-vigyorogtam már én is, erre felvonta a szemöldökét
-na mesélj el mindent h mi volt- majd rámkacsintott
-hát mi lett volna? beszélgettünk, csókolóztunk, ölelkeztünk, semmi különös- mosolyva elvettem a tányérját előle, és betettem a mosogatóba.
-csókolóztatok és ez neked „semmi különös”, ő csókolt meg vagy te, milyen volt?-kérdezte izgatottan
-ő kezdeményezte, de nem is baj, jajj annyira jó volt, és képzeld, sírt közbe, és istenem, nem érdemlem meg h szeressen, azt se h rámnézzen :( :( -majd leültem és ujból elkezdtem sírni.
-na hé, nem sirunk, boldogok vagyunk, mert van nekünk Billünk. értem?-annyira aranyosan mondta ezt h nevetni kezdtem rajta.
-gyere- szólt Bill az ajtón túl álló személynek.
Majd meglepetten látta h a bátyja az. Azthitte h megint kiabálni fog vele, és már fel is volt rá készülve amikor ..
-ne haragudj, kissé elragadtattam magam- sütötte le a szemét Tom- csak tudod, borzasztó azt látni h a másik feled szenved, el sem tudom neked mondani mennyire rossz, és nem akarom h megint az a korszakod jönnön el mint ami akkor volt.
Majd Bill felállt, és megölelte bátyát, és ujból elkezdett sírni.
-semmi baj, csak rosszul esett-majd elengedte bátyát, és letörölte a könnyeit.
Ekkor ismét kopogtak. Mindketten az ajtó irányába fordultak, és belépett rajta Gustav, egy lány, és egy srác.
A lányon látszott h terhes. Világos barna haját szőke melírcsíkok ékesítették, hófehér bőre kiemelte zöld szemét, hosszú haját ami leért a bordájáig, meglibbentette, majd megsimogatta a hasát. Nem volt úl magas, sőt, Gustavtól majdnem 15 centivel kisebb volt. A srác aki velük volt ő pedig kék szemmel nézett a világra, szőkésbarna haja, olyasmi volt mint Rob Pattinsonnak, és izmos volt, nagyon izmos, látszott rajta h sportol, napbarnított bőre csak úgy csillogott, még így h nem ismeri az ember is rálehet mondani h valamelyik déli országból valósi, de hogy olasz, vagy spanyol, azt már nem lehet eldönteni.
-öhm, srácok ők itt ..
folyt.köv. addig is legyetek rosszak ;)
