-hol van Bill?-rontott be idegesen Tom a hotelszobába
-nemtudjuk, utoljára én akkor láttam amikor koncert után beszéltünk azzal a nővel, jajj mondjad már a nevét, kivel-idegelte Gustavot h nem jut eszébe a nőnek a neve
-Grace- mondta halkan Nad
-na igen azzal a Grace-szel amikor találkoztunk, én akkor láttam utoljára- mondta Gustav nyugodjan, majd erre Tom kirohant a szobából, barátnőjét ezzel majdnem felborítva
-héé, azért vigyázhatnál egy kicsit jobban-mondta Nad Tom után, aki erre visszafordult, és szájonpuszilta barátnőjét bocsánatkérés képpen
-azthiszem tudom h hol van Bill, vagyis azt nem h hol, de azt tudom h kivel-suttogta a gitáros Nadine fülébe- az idióta hugoddal- ebben a pár szóban olyan gyűlölet volt, amitől Nad összerezzent
-Tom mit akarsz csinálni?-kérdezte a lány ijedten
-megszabadítom az öcsémet attól a .. nem is mondom h mitől-mondta idegesen, emelt hangon Tom
-ne csinálj semmi őrültséget kérlek, próbáltad már hivni?-kérdezte a lány még mindig halkan
-tényleg, köszi-majd szájonpuszilta a lányt, és idegesen kiviharzott a szobából, közben pedig a telefonját kotorázta ki a nadrágjából
-na?-ment utána Nad egy kis idő múlva
-semmi, kicsöng, de nem veszi fel, vedd fel Bill-kiabált Tom a telefonjára
-nyugodj meg, elő fog kerülni- simogatta meg a lány barátja hátát h egy kicsit megnyugtassa
-te is tudod h a hugoddal van- vetette oda Tom idegesen
-gyere, menjünk aludni, nem lesz semmi baja, kérlek Tom, gyere aludni, már hajlani két óra is elmúlt, szerintem holnapra előkerül, nyugodj meg, lehet h elment egyet sétálni, és nnem vitte magával a telefont, semmi baja nem lesz, gyere menjünk aludni-huzta a karjánál fogva Nad Tomot, aki egy nagyot sóhajtott, ezzel tudtára adta barátnőjének h megadta magát, és elmentek aludni.
Miután lementünk a tetőről a lépcsőházban én mentem elől mert kicsi volt a hej, és ketten nem fértünk el egymás mellett. majd hirtelen sikitottam egy nagyot, mert váratlanul két kar fonódott a derekam köré, és megijedtem tőle
-nyugi, csak én vagyok- suttogta a fülemben az egyik fordulónál
-már azthittem más- mosolyogtam rá :))
-nem akarlak elengedni- mondta, majd a fejét a nyakamba fúrta, én pedig összerezzentem, és elkeztdem kuncogni
-most ezen mi olyan vicces?-kérdezte sértődötten
-semmi, csak csikis vagyok a nyakamnál-mondtam neki, majd az orrával elkezdte cirógatni a nyakamat, és egy puszit is adott rá
-direkt csináltad, tudom h ezt direkt csináltad-mondtam neki nevetve
-áhh. dehogy- válaszolta mosolyogva- de komolyan mondtam h nem akarlak elengedni-majd mégjobban magához szorított
-én sem akarom h elengedj, de le kell mennünk- majd adtam egy gyors puszit az arcára, és megindultam lefele, de ő nem követett, amit két lépés után észre is vettem.
-na miért nem jösz?-kérdeztem tőle mosolyogva
-csak ennyi??—mutatott az arcára felháborodva
-miért mit szeretnél?-kérdeztem vissza mosolyva, majd elindult felém, az a két lépés távolság ami köztünk volt, egy lépéssel megoldotta, igy előttem volt
-ezt- majd lágyan megcsókolt, és percekig ott csókolóztunk, majd mikor végeszakadt, önelégülten elmosolyodott, én pedig ebbe belepirultam.
-na akkor mostmár mehetünk-vigyorog tovább, elindul, és nagy meglepetésemre, összekulcsolja a kezünket, erre akkora boldogság töltötte be a szívemet, h akaratlanul is elmosolyodtam
Leértünk a földszíntre ott meg egy millió biztonsági őr.
-elnézést, de maguk kik?- fordult oda hozzánk az egyik
-Bill Kaulitz, ő pedig a ba…- de gyorsan elharapta a szó végét- az egyik ismerősöm, Heidi
-áhh értem- mondta komoran az az ember, látszott rajta h nem hitte el kik vagyunk, ezért a vókí-tókiján (bocsi, de nem tom h h kell leirni:$-a szerk.) szólt a társainak, akik azonnal itt termettek
-ez a kis mitugrász azt mondja h ő Bill Kaulitz, és azt várja h én ezt higgyem is el, hát nem fogom- mondta nekünk megvetve majd Bill hátra fordult a másik kettőhöz, akik azonnal megismerték
-elnézést kérünk Kaulitz úr, nagyon sajnáljuk, kérem jöjjenek velünk- mondta a magasabbik
-most én ezt nem értem- vakarta a fejét az a biztonsági őr, aki nem hitte el h Bill nem hazudik.
-te hülye, ez tényleg ő-suttogta oda az alacsonyabbik.
-ó értem, elnézést uram, csak tudja annyian próbáltak már így bejutni ide, elnézést mégegyszer- majd szégyenkezve elindult a másik irnányba, ezen akaratlanul is elmosolyodtam
-szegény, azért milyen szar lehet már neki- suttogtam a fülébe
-hát, most nem tudok vele mit csinálni, figyelj Heidi- azzal magával szembe fordított- kitaláltam h h fogunk kijutni ebből az épületből, mivel nincs nálunk telefon, ezért, innen bentről hívok egy taxit, közbe te felveszel egy pulcsit meg egy napszemcsit, oké, és uténna elmegyünk a Hiltonba, mert tudom h David ide foglalt nekünk hejet, oké??-kérdezte tőlem, én pedig bólintottam h oké, majd nyomott egy puszit a számra, és elindultunk az öltözőjük felé
-vedd fel ezt, kérlek-adta oda nekem Tom méretes pulcsiját
-biztos h ez jó ötlet? ha Tom meglát engem az ő pulcsijában, tajtékzani fog- néztem lefele,majd az állam alá nyúlt, és felemelte a fejemet, h a szemembe nézzen.
-ha Tom őrjöngeni kezdene, leállítom. igérem- mondta aranyosan
-rendben, de nem hivod a taxit? várjcsak, eszembe jutott valami jobb öltlet-mondtam neki mert már indult kifele a szobából.
-na mi?-kérdezte mosolyogva
-mi lenne ha nem taxival mennénk hanem megkérném Andyt h jöjjön értünk, és akkor téged kitenne a hotelnél, engem pedig hazavinne, ugyis nála van a telefonom.- mondtam neki majd vártam a reakcióját.
-muszály pont Andynek szólni?- húzta el a száját- nem szimpatikus nekem az a gyerek
-héé, ha Andy nem lenne nem jöttem volna a koncertre- mondtam neki halkan, erre csak nagyot nézett
-ezt h érted?- kérdezte értetlenül
-hát tudod, meséltem neki rólatok meg elmondtam h mit tettem, és amikor megtudta h jösztök a városba, akkor rábeszélt h jöjjek el vele,először nem akartam de végül nem bántam meg.-mosolygtam rá bíztatótan
-kedzem jobban csípni Andyt- mondta mosolyogva, majd egy gyors puszit nyomott az arcomra, várta a reakciómat. elindultam az ajtó fele, majd megfordultam előtte, és láttam az arcán h meg van döbbenve, majd a mutató ujjammal mutattam neki h jöjjön ide hozzám. kapva kapott az alkalmon, odajött, és már nem lágyan, hanem szenvedélyesen megcsókolt. elgyengültem tőle, ha nem tartott volna, valószínüleg összeesek
-na .. én megyek .. felhívom Andyt-mondtam elaléltan neki, erre vigyorogni kezdett rám
- ne vigyorogj rám- mondtam neki mosolyogva, majd kimentem az ajtón. megbeszéltem Andyvel h jöjjön értünk olyan 20 perc múlva, majd visszamentem az öltözőbe ahol Bill ült. ránéztem, de egy megdöbbent, szomorú szempár nézett vissza rám
-mi a baj?-estem pánikba
-hát csak annyi, h jól itthagytál az előbb- mondta komoran,és elindult felém majd elmosolyodott azon h ennyire bepánikoltam. csodálkozik ?!
-jajj te, azthittem valami más van- majd odamentem hozzá és megöleltem
-amugy fog jönni?-kérdezte suttogva
-fog, aztmondtam neki h 20 perc múlva jöjjön értünk, az ugy megfelel?-kérdeztem tőle
-miért pont 20 perc?- kérdezett vissza- amugy igen, így legalább egy kicsit együtt vagyunk- majd rámvillantotta gyönyörű hófehér fogait
-meg h el tudjunk készülni :DD-helyesbítettem, erre felhúzta rám a szemöldökét
-jólvanna, na, ne nézz igy. az volt az elsődleges indokom ami neked, de nem mondtam neki,- mondtam mindezt ugy h a kezem a szemem előtt volt, csak az orrom meg a szám látszott ki,majd hirtelen éreztem h megpuszilja a számat, de a kezem még mindig a szememen volt.
-annyira aranyos voltál, komolyan elgondolkoztam rajta h megpusziljak, vagy megegyelek- sajnos nem tudlak megenni- szomorodott el- így megpusziltalak
-kérek még- néztem rá nagyon aranyosan
-amennyit csak akarsz- mondta majd megint elkezdtünk csókolózni
-Bill ..- hallottuk h kinyitódott az ajtó, erre azonnal szétrebbentünk, majd 2 ijedt, és egy gyilkoló szempár nézett vissz
folyt.köv.
